Kistérségi díjátadó / Kistérségi díjak

Kistérségi díjak

 

KISTÉRSÉGI DÍJAK

 

Sárvár és Kistérsége Többcélú Kistérségi Társulás Társulási Tanácsa a 2009. január 26-i ülésén meghozott 49/2009. (II. 26.) számú határozatával az alábbi Kistérségi díjakat alapította:

 

  1. Sárvári kistérség Közéleti Díja
  2. Sárvári kistérség Oktatásáért Díj
  3. Sárvári kistérség Egészségügyéért Díj
  4. Sárvári kistérség Közművelődési Díja
  5. Sárvári kistérségi Sportért Díj
  6. Sárvári kistérség Közbiztonságáért Díj
  7. Sárvári kistérség Szociális Díja
  8. Sárvári kistérség Polgárainak Szolgálatáért Díj

 

A Társulási Tanács 2009. május 26-i, Nicken tartott ülésén döntött arról, hogy három díjat a kistérségben élő és alkotó, maguk után kiemelkedő életművet hagyó személyekről nevez el. Radó Kálmán nevét viseli a Közéleti Díj, Lábodi Zoltán nevét a Közművelődési Díj, Horváth Zoltánról pedig a Sportdíjat nevezte a testület.

A gazdasági díjat a Társulási Tanács a 2010. május 25-i ülésén meghozott 66/2010. (V. 25.) számú határozatával alapította, majd döntött arról, hogy a díjat a neves gazdasági szakemberről, Sztupa Lajosról nevezi el.

A díjra javaslatot tehetnek a sárvári kistérség településeinek képviselő-testületei és polgármesterei, valamint a Sárvár Térsége Többcélú Kistérségi Társulás Intéző Bizottsága. A díj odaítéléséről a Társulási Tanács elnökének javaslata alapján Sárvár Térsége Többcélú Kistérségi Társulás Társulási Tanácsa dönt.

 

 

A DÍJAK NÉVADÓI

 

Radó Kálmán

 

Radó Kálmán (Répcelak, 1844. november 17. – Karlsbad, 1899. július 1.) országgyűlési képviselő, főispán

 

Ősrégi, már első királyaink idejében szerepet vivő családnak a sarja. Gimnáziumi tanulmányait Sopronban, a jogi tanfolyamot pedig Eperjesen végezte. Alig huszonhárom éves korában a sárvári járás szolgabírájává választották meg, 1869-ben pedig már a sárvári kerület országgyűlési képviselője. A parlamentben a Deák-párt soraiban foglalt helyet. S képviselői tisztének lelkiismeretes munkássággal való ellátása, tehetsége csakhamar ismertté tették nevét. 1873-ban a Rábaszabályozó Társulat élére került, majd 1881-ben a Rába szabályozási munkálatainak kormánybiztosává nevezték ki. Az evangélikus hitfelekezet igazgatásában, mint a dunántúli Ágoston egyház világi felügyelője vett részt. Ebben a tisztségében apja nyomdokaiba lépett, és ennek alapján tagja volt a főrendi háznak is.

Vas vármegye főispáni székét 1882-ben foglalta el. Erélyes és humánus kormányzása során a vármegyét a fejlődés magas fokára juttatta; minta-vármegyeként kezdték emlegetni. Az ország legelső, legvirágzóbb egyesülete, a Vas megyei Gazdasági Egyesület az ő tevékenysége folytán jött létre. Vasutak, közművelődési intézmények hirdették főispáni kormányzásának sikereit. Ebbeli tisztségét 1894. augusztus 15-ig viselte.

Pályafutása során a barátok, ismerősök, kortársak elismerése és tisztelete mellett számos kitüntetést kapott. A továbbiakban már csak a gazdaság különböző területein vállalt funkciókat

 

 

Lábodi Zoltán

 

Lábodi Zoltán (Pápa, 1935. október 12. – Sárvár, 2002. június. 25.)

 

Pápán született 1935-ben, családja előbb Sárváron, majd Nagysimonyiban telepedett le. Már gyermekként fogékony volt a muzsikára, táncra, versre. Titokban, önállóan tanult citerázni, s amikor ez kitudódott, keresztapjától megkapta az első hangszerét.

Sárváron érettségizett, a kőszegi tanítóképzőben kapott diplomát, s pályáját 1954-ben Sitkén kezdte. 1971-től a gércei iskolába helyezték át, időközben a pécsi főiskolán elvégezte az ének-zene szakot, e tárgyakat tanította. Ének szakfelügyelőként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Élete utolsó szakaszában Sárváron élt, de vissza-visszajárt a két faluba, ahol Tanár úrnak szólították.

A sitkei citerazenekart 1966-ban alapította, ez a megye egyik legrégebbi népzenei együttese. Számos megyei és országos rendezvényen aratott sikert Lábodi Zoltán vezetésével, s tíz éves jubileumán miniszteri dicséretet kapott a zenekar. 1981-ben a Vas megye kultúrájáért díjat, 1991-ben SZÖVOSZ-nívódíjat kaptak. Az országhatárokon kívül is megismertették a magyar népzenét. Felléptek Ausztriában, Bulgáriában, Székelyföldön, Szlovéniában is, több alkalommal. 1976-ban Lábodi Zoltán Gércén asszonykórust hozott létre, majd a két csoportot összevonva a Gérce-Sitke Pávakört alapította meg, és vezette. A pávakör ma is működik, többször kiváló minősítést kapott. Lábodi Zoltán sokat foglalkozott fiatalokkal is, hogy legyen, aki az idősebbektől átveszi a népzene szeretetét, művelését. Egy­házas­hetyén nyári tábort is szervezett a népzene iránt érdeklődő gyerekeknek. Életének utolsó napját is velük töltötte. Tanítványai, csoportjai ma is őrzik emlékét, az elmúlt harmincöt évben előadott dalokat CD-re is vették.

 

 

Horváth Zoltán

 

Horváth Zoltán (Sárvár, 1951. október 12. – Sárvár, 2004. október 21.)

 

A tősgyökeres sárvári sportember tizenöt évesen már a szombathelyi Autójavító NB III-as felnőtt csapatában játszott, majd 1971 és 1978 között 99 alkalommal húzta magára a Haladás szerelését. Az ördöngösen cselező, kivételes technikájú, igazi közönségszórakoztató játékot produkáló Patyesz hat NB I-es gólt szerzett a vasi zöld-fehérek színeiben. Aztán öt esztendőn át a másodosztályú Tapolca csapatának kulcsembere volt, majd következett a csúcs, a Rába ETO bajnokcsapatában való szereplés, Európa Kupa-mérkőzés, KEK-részvétel.

A ’80-as évek közepén az ETO-ból hazatérő játékos három évet játszott az utóbbi évtizedek legjobb sárvári csapatában, ezután Ausztriában focizott tíz évet, majd 46 esztendősen vágott bele az edzősködésbe. Sikereket ért el az akkor NB II-es Szentgotthárddal, a Pápával, majd a Tapolcával.

Sárvár egyik legismertebb sportolója – súlyos betegség után – 2004 őszén hunyt el.

 




« Vissza az előző oldalra!

Sárvár Térsége Többcélú Kistérségi Társulás - Magyar