1821. szeptember 14-én született Uraiújfaluban, vagyonos szülők gyermekeként. Kőszegen, Sopronban, Szombathelyen és Győrött tanult, Pesten ügyvédi vizsgát tett. A pinkafői uradalom ügyésze volt, de hamar az irodalom felé fordult. 21 éves korában jelent meg az Érzelemvirágok című kötete. Szívesen politizált, vármegyéjében, mint a szabadelvű ellenzéknek egyik szónoka szerepelt. 1845-ben Iklan-Berénybe (Sopron) telepedett át, rövid ott-tartózkodás után azonban visszaköltözött a Vas megyei Istvánfa településre. Ekkor adta ki Összes költeményeit is.
 

Petőfi Sándor hatására elkezdett népies verseket, költeményeket írni (Kemenesi czimbalom). Ennek sikere után jelentette meg pályafutásának csúcspontjának számító a Falu pacsirtája című kötetet. E dalaival a hazai tájköltészet legnevezetesebb személyei közé került. Miután felesége meghalt, Pestre költözött, ekkor adta ki újabb költeményeit Tündérvilág címmel és megjelentette Összes Költeményét második kiadásban. Ezek után született a Huszárok könyve, majd a Pásztorórák, szerkesztette a Szépirodalmi Albumot, verseket és prózai cikkeket írt az 50-es évek lapjaiba. 1860-ban Vas vármegye főjegyzője, később országgyűlési képviselője lett. 1864. március 15-én politikai összeesküvés gyanúja miatt elfogták, az Újépületbe zárták, majd Olmützbe, Theresienstadtba vitték.

1867-ben szabadult. Ennek az időszaknak a verseit Egy rab álmai (börtönéveit megörökítő verses mű, Pest, 1867) kötetben jelentette meg. Hazatérte után Pesten lakott, ismét politizált, újra országgyűlési képviselővé választották. Eötvös József báró miniszter Vas vármegye tanfelügyelőjévé nevezte ki. Később erről a pozíciójáról lemondott. Három évvel halála előtt újranősült.