A soproni evangélikus líceumban,1816-ban Jénában,1817-ben Göttingenben tanult , ahol barátságba került Kőrösi Csoma Sándorral. 1817-től 1853-ig a soproni evangélikus líceum tanára, 1829-től 1833-ig a tanítóképző tanfolyam vezetője is volt. A főleg tudománytalan etimológiák segítségével alkotott ún."délibábos" nyelvészet egyik jellegzetes képviselője. Ugyanekkor azt is hirdette, hogy az ázsiai nyelvek feldolgozása elsősorban a magyar tudomány feladata.

Néhány maradandó műve:
A dicső magyar szó s nyelv őskorú régisége (Sopron,1829)
Monumenta linguae ac Hungarorum in antiquitate vetusta (Sopron,1833)
A magyar nyelv keleti emlékei (I-II.füz.Sopron, 1844,1862)