A fát a hagyományos faragási technikával vésővel alakította. Munkáiban használt motívumokat elsősorban a népi művészetből merítette, és népi berendezéseket készített; szeretett székeket, asztalokat, polcokat sublótokat, bölcsőket készíteni. Készített egy különleges italkocsit is Rockenbauer Pál rendelésére. Képei kézi faragás, intarzia és égetés technikával készültek. Mindent maga tervezett és rajzolt meg. A 4 egyforma szék sem lett soha pontosan egyforma. Szerényen és mély alázattal alkotott, kiállításainak megnyitóján, melyeket soha nem kezdeményezett mindig szerényen húzódott  meg.
Az egyedi faragásai mellett restaurálással is foglalkozott, díjazás nélkül restaurálta többek között a bögöti templom szobrait és képeit, de sok Sárváron és térségében található templom szobrai őrzik még keze munkáját. Részt vett rendszeresen a Velemi képzőművészeti táborokban alkotóként.
Életének utolsó 13 évét Vasváron az Újlaki utcában töltötte, ahol kis műhelyében még 90 év felett is fáradhatatlanul alkotott.
A művész önmaga faragta meg díszes fejfáját és síremlékét. Kívánsága szerint Bögötön, szeretett felesége mellett nyugszik.