1955-ben a Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát, s utána a Nemzeti Színház tagja volt egészen 1982-ig, a Katona megalakulásáig. Hosszú színpadi pályafutása során több száz szerepet játszott. Csak néhány a legfontosabb alakításai közül - Katonában: Albafiorita (Goldoni: Mirandolina); Orlovszkij (Csehov: A manó); Corinnus (Shakespeare: Ahogy tetszik); Elek cár (Jarry: Übü király); Csebutikin (Csehov: Három nővér); Oszip (Gogol: A revizor); Jakov (Csehov: Platonov); I. sírásó (Shakespeare: Hamlet); Tódor (Kárpáti: Akárki); Lavór Tamás (Shakespeare: Szentivánéji álom); Borisz Izmajlov (Kiss Cs.: Kisvárosi Lady Macbeth). Jelenleg az alábbi szerepekben látható: Paparuska Károly (Parti Nagy Lajos: Mauzóleum); Tuskó Vitus (Kleist: Az eltört korsó)
Számos díjat és kitüntetést kapott, többek között kétszer Jászai-díjat (1961-ben és 1975-ben), és 1992-ben Kossuth-díjat.
"Én nem vagyok főszerephajhász színész. Azt a szerepet szeretem, amihez én kellek. Amibe életet tehetek az én életemből, hogy őszinte lehessen a játék és elhiggyék nekem, amit csinálok. A legfontosabb azonban az előadás! Egy jó színháznál a kis szerepeket is jó színészek játsszák. S a legkisebb szerepet is úgy kell megcsinálni, mintha aznap főszerepet alakítana az ember. Azt hiszem, ez hozzátartozik a színész etikájához. Ez kötelező. Úgy kell játszani, hogy a néző - beülvén a nézőtérre - elfelejtse a bajait, hogy mit nem tudott megvenni, hogy ellökték a villamoson, hogy ráléptek a lábára, hogy nem jött a taxi - neki is az előadás legyen fontos, amíg ott van. Ha tetszik neki, tapsoljon, ha elsírja magát - nem baj! Az is kell az élethez: kell egy kis könny hozzá. Én a színházra tettem fel - ha egy kicsit későn is - az életemet. Nekem ez a hitem."