Dr. Kazár Lajos, az egykori balozsameggyesi  kovács fia 1924-ben született, tisztes szegénységben.

Fiatalkori nélkülözései, a környezetében természetes szorgalom, egész életére erőt adtak  munkájához. A Faludi Gimnáziumban érettségizett, kitűntetéssel. Aztán jött a front. Kassai egyetemi tanulmányait kényszerűen abbahagyva menekült Nyugatra. Dolgozott és tanult Németországban és Franciaországban. Délvidéki menekült asszonyt vett feleségül, családját eltartó farmer lett Ausztráliában. 39 éves koráig dolgozott keményen, s csak ekkor engedhette  meg magának, hogy a négyórai autóútra levő Canberra egyetemén tanuljon. Közben dolgozott a birtokon... Doktorátusát japán-uráli nyelvhasonlításból szerezte, elmélyedt a keleti nagy kultúrák, a japán és a kínai nyelvek kutatásában. Dolgozott és kutatott Ausztráliában és az Egyesült Államokban, tanított  és kutatott Németországban, majd a canberrai egyetemen. Japánban lefordította a japánok "Kalevaláját" a Ko-dzsi-kit. (A magyar a hatodik nyelv, amelyen olvasható ez az 1400 éves remekmű!) Csak bölcsen mosolygott, amikor a japán - uráli nyelvhasonlítás miatt gúnyolták a szakirodalomban. Tehette,  ő ismerte az összes érintett nyelvet, míg kritikusai nem. Kőrösi Csoma és Pröhle Vilmos óta ő az első nyelvészünk, aki beszélte is a távol keleti nyelveket.  Nem a képzelet vagy egy idegen akarat sugallta magyar őstörténet nyomába eredt, hanem tényeket, bizonyítékokat kutatott fel.

Két kiemelkedő életcélt tűzött maga elé. Az egyik,  Magyarországon, egy japán tanszék létrehozása, a másik pedig küzdelem a dáko-román származáselméletnek a világ enciklopédiáiban felismert térhódítása ellen. 1974-ben, japán-uráli témájú disszertációval szerzett Ph. D. fokozatot, majd Ausztriában és a Deutsche Forschungsgemeinschaft ritka ösztöndíjával Hamburgban folytatott kutatásokat, és ott jelentette meg híres könyvét, melyben a japán-uráli nyelvhasonlítás témájában csaknem 600 szócsalád és 30 alaktani párhuzam hangtani kiértékelése található.1982-ben tért vissza Ausztráliába, és 1993. közepéig ott folytatott kutatásokat az Erdélyért, s általában Trianon ellen vívott harc mellett.
Minden mozdulata és minden gondolata egyetlen célt: a magyarság felemelkedését szolgálta. Tudományos tekintélyét felhasználva ő volt az egyetlen, aki a Trianonban velünk megjutalmazott utódállamok állandó, durva, magyarellenes propagandáját ellensúlyozni próbálta. A nagy világnyelveken széltében-hosszában terjesztett román, szerb, szlovák igazságot a magyarságról, valódi igazsággá igazította könyveiben.

1993-ban, a rendszer - megingás éveiben tért vissza Magyarországra, nemzetközi tekintélyét a Magyarok Világszövetsége szolgálatába állította.
Szorgalmas munkával eltöltött tartalmas élete alkonyán, 74 évesen, a halálos kór minden jelét magán viselve még egyik angol nyelvű könyvének magyarra fordításába is belekezdett, valamint  az 1100 éves évforduló évében szinte egyedül szervezte meg a világ – magyarsággal foglalkozó tudósainak nagy konferenciáját Magyarok Világszövetsége keretén belül, azzal a céllal, hogy a rólunk mesterségesen kialakított ellenszenves kép,  kicsit igazságosabbra forduljon.
Reménykedett a nemzet felemelkedésében-, és mint utolsó közszereplésekor diákjainak is elmondta - reménykedett abban, hogy talál olyan magyar diákot, aki nem retten vissza a tanulás és a kutatás nehézségeitől, s helyére áll.

Mikor már mozdulni sem udott a betegségtől, ágya fejéhez mélyen benyúló, vízszintes állványt építtetett. Az állványban - írással lefelé - Hamburgban kiadott japanológiai könyve feküdt, s Lajos bácsi a párnába süppedve mondta hangrögzítőbe a magyar fordítást. Ülni se, írni se tudott, de dolgozott !
Élete, példája, a tudás és a munka tisztességét bizonyítja, rápirít az elégségesre törekvőkre, az ügyeskedésből megélőkre, a szorgalom helyett segélyekre várókra.
 

Professzor dr. Kazár Lajos,  1998. Pünkösd vasárnapján távozott el közülünk. Meggyeskovácsiban, a Balozsai temetőben nyugszik. Örökségét falunkban élő húga, Süle Józsefné vigyázza féltő szeretettel.